1.0Úton vagyhttps://utonvagy.cafeblog.huJocihttps://utonvagy.cafeblog.hu/author/joci/<p>Kérlek, helyezkedj el kényelmesen ülve, fekve vagy állva, ahogy neked tetszik. Mondanám, hogy hunyd le a szemed, de akkor vajon hogyan olvasnád e sorokat, hm? Sehogy.<!--more--></p> <p>Most kicsit figyeld, de ne befolyásold a légzésedet. Csak figyeld.</p> <p>Figyeld, ahogy a levegő átjárja a tüdődet, hogy friss oxigént juttasson a vérbe, s ez a friss oxigén bejárja minden porcikádat a fejed tetejétől az ujjaid hegyéig. Figyeld, ahogy tested megnyugszik, légzésed szabályossá, nyugodttá csillapodik, és érezd, ahogy megérkezel ide. Érezd a tested, és próbáld meg érzékelni a térben is. Tudatosítsd magadban, hogy hol vagy. Figyeld meg a közvetlen környezeted, a bútorokat, a társaidat, és hogy te hol szerepelsz ebben. Fogadd be ezt a közeget, és helyezd el magad benne.</p> <p>Maradj ebben az állapotban kicsit. Időzz el benne anélkül, hogy bármit is akarnál. Csak hagyd, hogy a gondolatok jöjjenek, menjenek, de ne ragadj le egyiknél sem. Ha felmerül egy gondolat, engedd, hogy itt legyen amíg itt akar lenni, és menjen is, amikor menni akar. Ne azonosulj egyikkel sem, csak figyeld azokat. Ha megvan ez a figyelő állapot, kicsit hagyd, hogy stabillá legyen benned. Látni fogod, hogy kis idő elteltével nem esik már nehezedre, hogy ne azonosulj a gondolataiddal. Rutinná válik ez a figyelő állapot egyszerűen csak azért, mert észreveszed, hogy van egy hely, ahonnan amolyan kívülállóként lehetsz tanúja elméd zakatolásának, a gondolatok és a hozzájuk kötődő érzelmek születésének és elmúlásának. Maradj ez a hely. Ez a végtelen, mindig a jelenben létező, ezért időtlennek is mondható tér. Maradj Ez, és figyeld tovább, ahogy szépen lassan elméd is elcsitul, és ahogy egyre kevesebb átsuhanó gondolat próbálja meg kimozdítani figyelmedet ebből a figyelő állapotból. <strong>Csak maradj Ez.</strong></p> <p>Ha szeretnél, elmélkedj el a következő kérdéseken.</p> <ul> <li>Ki, vagy Mi, ez a figyelő benned?</li> </ul> <ul> <li>Te, a tested vagy csupán, vagy <strong>Az vagy</strong>, <strong>aki még a gondolatokat is csak megfigyeli</strong> ebből az időtlen, nyugodt állapotból?</li> </ul> <ul> <li>Képes vagy meghatározni ennek a figyelőnek a személyiségét? Egy személy, egy entitás vagy?</li> </ul> <ul> <li>Van valamiféle koordináta, amit követhetünk, hogy megtaláljunk téged?</li> </ul> <ul> <li>Létezik egy Te?</li> </ul> <ul> <li>Vajon tényleg olyan nehéz-e megengedned magadnak, azt, hogy egyszerűen <strong>csak</strong> EZ <strong>legyél</strong>?</li> </ul> <ul> <li>Ha <strong>EZ a TÉR vagy</strong>, jelen van-e valamilyen aggodalom, hogy nem felelősségteljes dolog ENNEK lenni? Ha igen, <strong>ki az, aki aggódik?</strong></li> </ul> <ul> <li>Ha egyfelől ez <strong>a szabadság van</strong>, mi van másfelől?</li> </ul> <ul> <li><strong>Arra vársz-e,</strong> hogy odaérj, hogy meghaladd, hogy megoldd, <strong>vagy rálátsz,</strong> <strong>hogy</strong> ezek is pusztán gondolatok, mert <strong>már most is Az vagy?</strong></li> </ul> <ul> <li>Számít-e az idő? A 'később', a ’majd’, csábítóbb-e a 'most'-nál?</li> </ul> <ul> <li><strong>Kell-e tenned bármit is azért, hogy</strong> ez a játszmák, szerepek, azonosulások, problémák nélküli <strong>tudat legyél?</strong></li> </ul> <p>És végül, kérlek gondolkodjál el ezen:</p> <p>Állhat-e valami az utadban, hogy EZ legyél, vagy az akadály is pusztán csak egy elképzelés?<br />Maradj ezekkel a kérdésekkel, amíg csak jól esik. Ha akarod, vedd őket elő napközben, a munkád az utazásod, a pihenésed során. Elmélkedj rajtuk annyit, amennyit szeretnél. Segítségükkel, idővel látni fogod magad akként, ami valójában vagy, és észre fogod venni, hogy <strong>minden más, csak illúzió.</strong></p>richhttps://utonvagy.cafeblog.hu/files/2016/03/16734bbdde488229730959ea4eb204fd-e1459420599917-150x150.jpg150150