Néhány nappal ezelőtt Kedves – a lány, akivel mostanában egymás mellett ébredünk reggelente – üzenetet kapott a weboldalon, ahol mint masszőr hirdeti szolgáltatásait. Az üzenet tárgya ennyi volt: közös gyakorlás.
A feladó egy férfi volt, aki az adatlapján olvasható bemutatkozója szerint, húsz éve tantrikus szemléletben éli az életét. Azért ez nem semmi, valljuk be.
Tartalmilag a levél néhány mézes mázas, finoman megfogalmazott mondatban arra utalt, milyen jó is lenne, ha Kedves és őtantrikussága, egy vagy több alkalommal, a kölcsönös szimpátiára alapozva, úgy alaposan megmasszíroznák egymást. Köbö.
Miután Tantra Alfréd kapott egy nőies, de határozott elutasítást a gyakorlásra nézően, és egyértelműen tudtára lett adva, hogy egy beszélgetős találkozáson kívül Kedves egyebet nem szeretne, emberünk fotót kért. Meztelenest. Nem viccelek! Egy képet, amelyen úgy láthatja a lányt, ahogy akkor lenne, amikor és ha masszírozná őt. Mármint Tantraboy Kedvest. Hogy minek? Az nem derült ki. Amikor ugyanis már kissé csípősebben a tudtára lett fogalmazva, hogy ez a hozzáállás nem annyira tantrikus megközelítésnek, mint inkább egy nyálcsorgató aberrált kisfiú szánalmas próbálkozásának tűnik így messziről valamire, ami jó esetben is csak kefélésnek nevezhető, és hogy ezzel nem kis mértékben esett a hitelességi indexe, megsértődött bazmeg. Háhallottál má ilyet?! Zokon vette a zálattya, hogy nem láthatja a Kedves feneket. A Kedves fenekét. Na. De nem ez a legnagyobb poén. A hab a tantrán az volt, hogy tette ezt akkora gőggel, olyan fenséges magaslatokból érkező háromforintos közhelyekkel dobálózva, hogy má majnem kellemetlenül éreztük magunkat. Esküszöm a vénuszra, ha még pár percig folytatja, bocsánatot kértünk volna a megszületésünkért. Is. Mindenki szerencséjére azonban Tantraboy kitombolta magát, elköszönt, és lefalcolt.
Én meg levontam magamban szépen az ilyenkor szokásos tanulságot. Sőt! Ma többet is…
Például azt, hogy nem tudom mi a Tantra. Sajnálom! Így neveltek a körülményeim, és bár tudom, hogy e hiányosságom kellemetlenebb, mintha odakapna a brassói, de ha egyszer ez van, akkor ez van. Nem tudom mi a Tantra, de ha érdekelni fog, majd beleásom magam a témába, mint régész az ásatásba. Egyelőre azonban induljunk ki abból, hogy nem tudom, arról viszont van pár kósza gondolatom, hogy mi NEM a Tantra.
Szinte biztos – de persze lehet, hogy tévedek – hogy a Tantra nem egy szolgáltatás, amit napjainkban minden, az aktuális divatot követő kurva extraként számol fel. “Tantra masszázs, tantra szeánsz, tantrikus oboa és tantrikus élvezet” és ne borulj ki, nem rád gondolok, hanem a prostikra, akik extra szoláltatásként csempészik be Félrelépő Péter bácsi tudatállapotába a Tantra fogalmát.
Amire már nem mernék megesküdni, de mégiscsak kinyögöm mert így érzem, hogy a Tantra nem is egy csajozós duma, amivel akkor kell próbálkoznom egy nőnél, ha pont a gépontot szeretném benyomni. Persze pontosan tudom, hogy igazából valami mást szeretnék benyomni. Azt is tudom, hogy a Tantra nem kifejezetten a multiorgazmus elérésének érdekében ad az ember kezébe egy több ezer éves tant, de marketingnek, a mai multiélményekre éhes multikulturális társadalomban kurvajó. Most, hogy bele élem magam úgy látom, reggelig sorolhatnám, hogy szerintem mi NEM a Tantra. Persze jó lenne, ha azt is tudnám, hogy mi Az.
Az pedig még jobb lenne, ha ahelyett, hogy játszanánk a szobanövénynél csak eggyel tudatosabb majmot, rajtam kívül sokan mások is ki mernék végre mondani, „Nem tudom mi a Tantra”.
a képeket innen és onnan loptam.
