Egy egy levegős beszélgetés köztem és köztem.
„Jó reggelt kínálok, mindegykinek. Mai témánk a bizalom és mellékei. Kérem, foglaljon helyet, ha lehet, most ne más helyett, üljön, vagy inkább álljon maga mellé, és tegye fel ön önmagának a kérdést. Bízik ön? Magában? Másokban? Úgy általában? Na de most komolyan? Ne csak úgy ímmel-ámmal tessen már ilyen hányaveti módon megközelíteni a témát! Tessek mélyen magamba bambulni, és komolyra fordítva a show-t elmondani, hányadán is állok a bizalommal?”
És akkor vettem egy nagy levegőt, hogy mondom mi ez? Ezt nézzük már meg, de tényleg úgy igazából, mondjuk németes alapossággal, hogy mi a pékért ütközöm bele mostanában napi szinten a bizalomba, mint problémába? Megnéztem. Okosabb? Az nem lettem, de egy-két személyes és egy kétszemélyes kérdésem azért lett még idevágóan. S mivel olyan hülye vagyok, hogy minden bolonddal szóba állok, feltettem a kérdéseimet. Magamnak.
Legbensőbb lényed, az a létező, aki tökéletesen tisztában van a honnan-hovával, az, aki tudja, hogy minden ami van, az azért van, mert léteznie kell a Te jelenedben, a másik ember jelenében vagy a Gipsz Jakab jelenében, és ezért bármi bárhogy van, az úgy van, ahogy lennie szükségszerű, tehát végső soron no para, mert minden rendben van, szóval hogy ez a belülre látó belülről látó Te, vajon bízik, vagy Tud?
Most egy darabig nem biztos, hogy szóba állok magammal. Mer’gondom van a bizalommal…
A képeket innen loptam:
http://www.utahvalleyrealestate.com/fine/real/estate/blog/16363
http://www.mayagraceinternational.com/building-confidence-midst-adversity/
